A korai motorkerékpárok feltalálása többnyire Európában történt, a főbb alkatrészek, mint a motorkerékpár váza, motorja, sebességváltója és üzemanyagtartálya pedig a 20. század elején alakult ki.
A motorkerékpár-fejlesztés több mint 100{7}}éves története során a vázak típusai és tulajdonságai folyamatosan változtak. A gerincváz egy korai forma, lényegében a kerékpárváz megerősített változata. Az acélcsőből készült távolsági fény az első kormányoszloptól a hátsó lengéscsillapító tartóig fut, a motort és az egyéb alkatrészeket a távolsági fény alatt szerelték fel. A bölcsőváz a gerincváz egy változata, amely egy motortartó platformot ad a gerincvázhoz. Az egyszerűbb gerincvázhoz képest a bölcsőkeret nagyobb szilárdságot és merevséget kínál. Ahogy a motorkerékpárok teljesítménye egyre erősebbé vált, a teljesítmény javítása érdekében megnövelt oldalszilárdságú gyémántvázak és háromszög alakú szerkezetbe hegesztett acélcsőből készült acélcsővázak jelentek meg. Az iker-spar váz jelenleg a sport- és nagyteljesítményű járművek fő formája, amely a fonott acélcsöveket két nagy szilárdságú préselt lemezzel váltja fel, ami kiváló teljesítményt és árat eredményez.
Az elektronikus technológia kifinomultabbá és összetettebbé tette a 21. századi motorkerékpárokat{1}}. A végeselem-módszert, a számítógépek használatához igazodó numerikus számítási módszert a 21. század eleje óta alkalmazzák motorkerékpár-vázak szilárdsági és modális elemzésére.
